Sokan a szülésig tudnak tervezni. A szülés előtti hónapokban annyi a teendő, hogy nem jut elegendő energia már az utána következő időszakra. Emellett a társadalom őszintétlen bugyrából kialakult egy idilli csalfa kép a babázós időszakról.

Minden tárgyi eszköz megteremtődik: elkészül a babaszoba, lehetőségekhez mérten biztonságot teremtenek a légzésfigyelők vagy vásárol a babát váró pár még számtalan egyéb babakelengyét, ám valójában ami utána érkezik, arra nem az eszközök nyújtják a támaszt.

Az információk sokszor csak szóbeszéd útján áramolnak és a kételyek táptalajra lelnek.

Látjuk, hogy a szülőknek tényleg jelentős, hogy mi következik utána és ha kényelmetlen is, vannak akik szeretnének egy tisztább képpel számolni; persze ismeretlen a terep és nem is lehet előre sejteni, ki milyen utat jár be egyéni megélései mentén.

Akkor mi nyújtja a támaszt?

Olyan támogató személyek, akik teljes körű elfogadással állnak a szülők mellett. A szülők a feléjük forduló segítő alázatát tapasztalva, pontosabban tudják felfedni valós szükségleteiket. Az együttműködésben karöltve a szülők és a segítő közös harmóniában gondozza a babát. Az információk kuszasága letisztul.

Itt vagyunk. Ezért vagyunk.